Az egyháztörténelemben ritka és rendkívül súlyos tény, hogy egy püspök nyilvánosan és konkrétan egy regnáló pápát vádol. Carlo Maria Viganò érsek egy nemrégiben közzétett dokumentumban (2018. augusztus 22.) azt bizonyítja, hogy Ferenc pápa öt év óta két tényt ismer: hogy Theodor McCarrick bíboros szexuális bűncselekményeket követett el a szeminaristák és saját alárendeltjei ellen, és hogy vannak szankciók, melyeket XVI. Benedek szabott ki vele szemben. Viganò érsek megerősítette állítását egy szent esküvel, melyben Isten nevére hivatkozott. Nincs ezért elfogadható ok kétségbe vonni Carlo Maria Viganò érsek dokumentumának igazságtartalmát.
A világ minden táján katolikusok, egyszerű laikusok, a „kisebbek” mélyen megdöbbentek és felháborodtak a közelmúltban közzétett súlyos eseteken, ahol az egyházi hatóságok fedeztek és védtek olyan egyházi személyeket, akik szexuális bűncselekményeket követettek el kiskorúakkal és a saját alárendeltjeikkel szemben. Egy ilyen történelmi helyzetben, melyet az egyház napjainkban megtapasztal, teljes átláthatóságra van szükség az egyházi hierarchia minden szintjén, és nyilvánvalóan mindenekelőtt a pápa részéről.
Teljesen elégtelen és nem meggyőző, hogy az egyházi hatóságok továbbra is általános fellebbezéseket fogalmaznak meg, hogy zéró tolerancia legyen a papi személyekkel kapcsolatos szexuális visszaélések esetében és az ilyen esetek eltusolásának leállításakor. Ugyanígy nem elegendőek a megbocsátás sztereotípiái az egyházi hatóságok részzéről. A zéró tolerancia és a megbocsátás iránti kérelmek csak akkor lesznek hitelesek, ha a Római Kúria hatóságai kiterítik a kártyákat az asztalra, megadva a Római Kúrián mindazok vezeték- és keresztnevét ‑rangtól és címtől függetlenül -, akik eltusolták kiskorúak és saját alárendeltjeik szexuális bántalmazásának eseteit.
Viganó érsek dokumentumából az alábbi következtetések vonhatók le:
(1) Hogy a Szentszék és maga a pápa kompromisszumok nélkül kezdi megtisztítani a Római Kúriát és püspökséget a homoszexuális klikkektől és hálózatoktól.
(2) Hogy a pápa egyértelműen fogja hirdetni az isteni tanítást a homoszexuális cselekmények súlyos bűn jellegéről.
(3) Annak érdekében, hogy a homoszexuális hajlamú férfiak felszentelését megakadályozzák, feltétlen és részletes szabályokat adnak ki.
(4) Hogy a pápa helyreállítja a teljes katolikus tanítás tisztaságát és egyértelműségét a tanításban és a prédikációban.
(5) Hogy az Egyházban a pápai és a püspöki tanítások, valamint gyakorlati szabályok által helyreállítják a mindenkor érvényes keresztény aszkézist: a böjtölés, a testi vezeklés, az önmegtagadás gyakorlását.
(6) Hogy az Egyházban helyreállítják a jóvátétel és a vezeklés szellemét és gyakorlatát az elkövetett bűnökért.
(7) hogy az Egyházban biztonsági garanciákkal egy folyamat indul el a püspöki jelöltek kiválasztására, akik bizonyíthatóan Isten igaz emberei; és hogy jobb lenne, ha az egyházmegyék több évig püspök nélkül lennének, mint kinevezni olyan jelöltet, aki nem Isten igaz embere az imában, a tanításban és az erkölcsi életben.
(8) Hogy az Egyházban elindul egy mozgalom, különösen bíborosok, püspökök és papok között, hogy lemondjanak bármilyen kompromisszumról és a világgal flörtölésről.
Nem lenne meglepő, ha a homoszexualitást és az erkölcsi romlást előmozdító mainstream oligarchikus nemzetközi média elkezdené rágalmazni Viganò érsek személyét és hagynák, hogy eltűnjön a homokban a dokumentum központi kérdése.
Luther eretnekségének terjedése és a papság, különösen a Római Kúria jelentős részének mély erkölcsi válsága közepette, VI. Adorján pápa 1522-ben írta ezeket a csodálatosan őszinte szavakat, a nürnbergi birodalmi gyűlésnek címezve: „Tudjuk , hogy a Szentszéken egy ideig sok ocsmányság, egyházi ügyekben visszaélés és jogsértés történt; és hogy minden dolog rosszra fordult. A fejtől a korrupció eljutott a végtagokig, a pápától a prelátusokig: mindannyian eltávolodtunk; nincs senki, aki jó, egyetlen egy sem”.
Az Egyház életében a könyörtelenség és az átláthatóság segít a gonoszságok felderítésében és bevallásában, a spirituális és erkölcsi tisztulás és megújulás hatékony folyamatának megkezdéséhez. Mások elítélése előtt minden egyházi tisztségviselőnek az Egyházban, függetlenül rangtól és címtől, Isten jelenlétében kell megkérdeznie saját magát, hogy ő maga valamilyen módon eltusolt-e szexuális visszaéléseket. Ha bűnösnek találja magát, azt nyilvánosan be kell vallania, mert Isten Igéje figyelmezteti őt: „Bűnödet ne szégyelld sose megvallani” (Sir 4,26). Ahogy Szent Péter, az első pápa írta: „Mert itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet Isten háza [az egyház] népén” (1Pt 4,17).
+ Athanasius Schneider, az Asztanai Szent Mária Főegyházmegye segédpüspöke
Cikk forrása angol nyelven
